Van egy pont, ami nem látványos. Nem jár nagy döntésekkel, nem kíséri drámai felismerés, és nincs mögötte hangos kijelentés sem. Nem úgy kezdődik, hogy egy nő kimondja: „én mostantól nem akarok kapcsolatot.” Sokkal csendesebben történik. Szinte észrevétlenül. Először csak kevesebbet remél. Aztán kevésbé lelkes. Aztán már nem nyit olyan gyorsan. Aztán nem ír vissza. Aztán...

Sokan azt hiszik, hogy amikor felnőttként kapcsolatot keresnek, akkor egyszerűen társat keresnek. Valakit, akivel lehet építkezni.Valakit, akivel lehet családot alapítani.Valakit, aki mellett végre meg lehet nyugodni. És tudatos szinten ez valóban így van. De ha őszintén ránézünk arra, hogyan működnek valójában a párkapcsolatok – különösen azoknál a nőknél, akik újra és újra hasonló dinamikákba kerülnek...

Van egy pont, ahol a nő már nem tudja pontosan megmondani, hogy amit érez, az valódi vágy-e — vagy csak megkönnyebbülés attól, hogy most végre kellett. Kívülről minden rendben van.Van szex.Van közelség.Van kapcsolat. És mégis, valami nem áll össze. Nem az történik, hogy a nő nem él át semmit.Sokszor átél. Reagál. Részt vesz. Jelen van....