Mikor felteszem ezt a kérdést a programjaim során, szinte soha senki nem hiszi el, hogy ez mennyire fontos és mennyire számít. „Tényleg működik Cynthia ez a kérdés, hogy ki vagyok én a kapcsolatomban, minek foglalkozunk ezzel?”-Ezt a mondatot szinte mantra szerűen hallom olyan nőktől, akik teljesen elakadtak, kiégtek és elveszítették az önazonosságukat a magánéletükben. Sírva, kimerülten ülnek velem szemben, és nem értik, hogyan jutottak el idáig, amikor ők mindent megfontoltak és megtettek a kapcsolatért. De mielőtt külső megoldások után kapkodnál, mielőtt a férfiakat vagy a körülményeket hibáztatnád, állj meg egyetlen tiszta pillanatra, és tedd fel magadnak a létező legfontosabb, legnyersebb kérdést: Ki vagyok én egy párkapcsolatban?
Amilyen egyszerűnek tűnik ez a kérdés, annyira fontos feltenned!
A szomorú igazság az, hogy a nők elsöprő többsége soha életében nem teszi fel magának ezt a kérdést. Helyette, amint belépnek egy új párkapcsolati dinamikába, szinte azonnal és teljesen felveszik a kaméleon üzemmódot, elveszítik önmagukat a másik emberben. Ismerős neked ez a forgatókönyv? Amint feltűnik a láthatáron egy számodra vonzó férfi, szép lassan, lépésről lépésre, szinte észrevétlenül átkapcsolsz egy úgynevezett „kényszeres alkalmazkodó üzemmódba”. Elkezded felvenni a tökéletes társ, a mindent megértő barátnő, a háttérben láthatatlanul dolgozó, támogató nő szerepét. Miközben folyamatosan a férfi igényeit, hangulatait és elvárásait lesed, a saját határaidat, a saját legmélyebb vágyaidat és a legalapvetőbb szükségleteidet teljesen a háttérbe szorítod, mintha nem is léteznének.
Megfelelni akarsz MINDENÁRON, BÁRMIÁRON. Azt akarod, hogy szeressenek, hogy elismerjenek, hogy végre biztonságban érezd magad, és ne kelljen átélned az elhagyatottság bénító fájdalmát. Pszichológiai szempontból ezt hívjuk szorongó vagy dependens kötődési mintának, ami leggyakrabban a gyermekkori elutasításokból vagy a feltételes szeretetből fakad. Megtanultad, hogy csak akkor vagy biztonságban, ha hasznos vagy, ha kiszolgálod a környezetedet. De el kell mondanom neked az igazságot: ez a túlzott, kényszeres és önfeladó alkalmazkodás nem a szeretet jele. Ez egy hatalmasra fújt, üres lufi. Ez egy olyan stratégia, ami hosszú távon teljesen fenntarthatatlan, és egyenes út a belső dühhöz, a megkeseredéshez, a folyamatos feszültséghez és a párkapcsolati katasztrófához. Mert nem lehetsz boldog egy olyan rendszerben, ahol a saját lényed lényegét kell szisztematikusan feláldoznod a békesség és a látszólagos harmónia oltárán.
Tudományos kutatások igazolják, hogy amikor folyamatosan elnyomod a saját szükségleteidat a másik kedvéért, az agyad félelemközpontja, az amigdala állandó riasztási állapotban van. Nem vagy biztonságban, mert tudod, hogy a pozíciód a kapcsolatban feltételekhez kötött: addig vagy szerethető, amíg kényelmes vagy. Spirituális szinten pedig teljesen elvágod magad a forrástól. Nem vagy jelen, mert állandóan a jövőben pörögsz, azt számolgatva, hogyan előzd meg a másik haragját vagy elhidegülését.
Figyelj rám jól, mert ez a kulcs: amíg nem mersz teljesen, nyersen és vállaltan önmagad lenni, addig egyetlen másik emberhez sem tudsz őszintén, játszmák és maszkok nélkül kapcsolódni.
Amíg erre pedig nem vagy képes elfelejtheted az őszinte önszeretet és a biztonságos őszinte kapcsolatokat is. A biztonságos kötődés ezt már sokszor hangsúlyoztam, nem az, hogy találsz végre valakit, aki majd kívülről betölti az életedben tátongó űrt. Nem. Az igazi, stabil kötődés ott kezdődik, hogy megérkezel saját magadhoz. Szereted magadat, elfogadod magadat, tiszteled magadat. Hogy tisztába kerülsz a saját értékeiddel, a saját megalkuvást nem tűrő határaiddal, és nem félsz tiszta, nyugodt hangon NEM-et mondani arra, ami nem szolgálja a lelkedet. Mert, ha te nem teszed más sem fogja, egyszerűen fogalmazva, ha te nem árazod be magadat a piac fog.
Ha a kapcsolatodban csak egy szerepet játszol, ha folyamatosan azt figyeled, mit kellene mondanod vagy tenned ahhoz, hogy jó kislány maradj, akkor a férfi valójában nem téged szeret. Ő azt az illúziót, azt a kényelmes, idomított maszkot szereti, amit mutatsz neki. És a legfájóbb igazság, hogy te sem őt szereted ilyenkor. Te azt a biztonságérzetet és azt a megerősítést szereted, amit tőle, mint egy külső forrástól elvársz és hol megkapsz, hol nem. Ez egy üzleti tranzakció, nem pedig valódi emberi kapcsolódás.
Tedd fel magadnak újra a kérdést, de most úgy, hogy ne tudj hazudni magadnak:
Ha holnaptól nem kellene senkinek megfelelned, ha nem kellene a tökéletes nő szerepét játszanod, ki lennél te ebben a kapcsolatban? Mi maradna belőled, ha elvennénk az alkalmazkodást? Ha a válaszod az, hogy semmi vagy egy üres romhalmaz, akkor a saját életedben statiszta lettél, a saját főszereped helyett.
Ha úgy érzed, hogy az évek során teljesen elvesztetted a fonalat, és már azt sem tudod, ki lakik a szerepeid mögött, akkor itt az ideje, hogy radikálisan visszavedd az irányítást. Csatlakozz az egész napos, intenzív szemináriumomhoz, ahol pontosan ezeket a mélyen gyökerező, generációkon át öröklődő romboló mintákat törjük meg együtt, egyszer és mindenkorra. Ne elégedj meg a morzsákkal, ne éld le az életed egy üres szerepben.
Ébredj te is a sikerre!
