A legtöbb nő nem azért él boldogtalan, beszűkült és érzelmileg fásult életet, mert egy szép reggelen arra ébredt, hogy szándékosan tönkre akarja tenni önmagát. Nem hozunk ilyen radikális döntéseket a pusztítás mellett. A teljes belső és párkapcsolati romlás sokkal alattomosabb, belülről felemésztő és láthatatlanabb. Apró, szinte észrevehetetlen mindennapi kompromisszumokkal kezdődik, amelyeket nap mint nap megkötünk önmagunkkal szemben. Azzal kezdődik, amikor a pillanatnyi kényelem, a megszokás, a kiszámíthatóság és az egó által kreált hamis biztonságérzet fontossá válik számunkra, ez a puszta, nyers és sokszor fájdalmas igazság.
Nézzünk tiszta őszinte szemmel a tényekre, mert a pszichológia és a neurobiológia pontosan leírja ezt a folyamatot. Egy mérgező, lélekölő kapcsolat szinte soha nem hatalmas sokkoló megcsalással vagy árulással indul. Ha így indulna, az idegrendszered és a tudatos éned azonnal bekapcsolná a vészreakciót, a „fuss vagy harcolj” választ, fognád a csomagodat, és meg sem állnál. A valódi probléma ott gyökerezik, amikor először nyeled le a békát azért, hogy elkerüld a konfliktust. Amikor először hunysz szemet egy olyan mondat, egy olyan hangsúly vagy egy olyan viselkedés felett, ami mélyen sérti az emberi méltóságodat az önbecsülésedet, de TE inkább elfordítod a fejed, mert a konfrontáció túl sok energiát igényelne és azt nagyon nem arakod, inkább elbújnál csak ne kelljen konfrontálódni. Ez a döntések hiánya. Az agyunk evolúciósan úgy van programozva, hogy az ismert rosszat mindig preferálja az ismeretlen jóval szemben, mert az ismeretlen a túlélés szempontjából veszélyt jelent. Ezért a kényelmi zónád valójában nem a boldogságod helyszíne, hanem a tudatalatti félelmeid börtöne.
Ez az oka annak, amiért nők ezrei maradnak benne olyan házasságokban és párkapcsolatokban, amelyekről a szívük legmélyén, a tiszta jelenlét pillanataiban – vagy ami még rosszabb, hosszú, fásult évek – óta hajszál pontosan tudják, hogy halottak abban a helyzetben. Én is éveken keresztül gyötrődtem, semmilyen jelet nem vettem figyelembe, sajnos én a végsőkig elmentem a pszichoszomatikus tünetekkel. Nálam sajnos ez addig tartott míg az ágyból nem tudtam felkelni, amikor már összefolytak a nappalok az éjszakákkal olyan fizikai fájdalmaim voltak, és egy miómát diagnosztizáltak a méhemben, egy csomót pedig a mellemben. Akkor már leesett tantusz, hogy lépnem kell a méhem és az egészségem volt a tét. Nem volt hova bújnom tovább magam elől. Tudom, hogy te is tudod, hogy amiben vagy az nem az igazi. Érzed a mindennapok szürkeségében, a fagyos csendekben, a magányos estékben, hogy ez a dinamika nem épít, nem emel fel téged, hanem módszeresen pusztít, rombol és öregít és percről-percre csak fogysz el benne. De ahelyett, hogy megmozdulnál, ahelyett, hogy lépnél és vállalnád a bizonytalant, az elméd – az egód védelmi mechanizmusa – elképesztő kreativitással elkezdi gyártani a racionálisnak tűnő, logikus kifogásokat.
A közös hitel, a közös ház, a gyerekek látszólagos lelki békéje (ami valójában egy feszült, szeretetlen mintában sérül a legjobban, hiszen a gyerekek nem azt tanulják meg, amit mondasz nekik, hanem azt a párkapcsolati mintát szívják magukba, amit látnak), a megszokott baráti kör, a társadalmi elvárások, vagy éppen a havonta egyszer előforduló, funkcionális szex elhiteti veled, hogy ez az élet rendje. Azt hazudod magadnak a tükör előtt: „Másoknak még ennél is sokkal rosszabb. Legalább nem bánt, legalább hazahozza a pénzt. Legalább nem vagyok egyedül.”
Valójában mit csinálsz ilyenkor? Elvesztegeted a saját, visszafordíthatatlan idődet – és mindeközben elrabolod a másik ember idejét is. Mert az önáltatásban, a langyos mocsárban nincsen szeretet, nincsen tisztelet. A legkegyetlenebb dolog, amit önmagaddal és a partnereddel megtehetsz, hogy ott maradsz mellette testben, miközben lélekben már ezer mérföldre jársz. Ott maradsz egy olyan ember mellett, akit már nem csodálsz, akivel már nem tudsz szívből, intimen kapcsolódni, és akinek a puszta jelenléte is irritálja az idegrendszeredet. Spirituális szinten ilyenkor megszakad a szívkoherenciája is. A szíved és az agyad állandó stresszválaszban van, a kortizol és az adrenalin szinted folyamatosan magasan van, ami lassan sejt szinten betegíti meg a testedet.
És mindezt miért teszed meg? Mert rettegsz attól, hogy milyen lesz egyedül aludni kedd este egy csendes lakásban. Mert rettegsz mi lesz veled nélküle. Mert rettegsz találsz-e mást vagy egyedül fogsz meghalni. Mert rettegsz és rettegsz mindentől…..
De ezek nem reális félelmek valójában csak nincs egy kész, garantált megoldási stratégiád a magányra, és a bizonytalantól való félelmed sokkal nagyobb, mint a valódi boldogság és szabadság iránti vágyad.
Ezt nem teheted meg magaddal! Higgy nekem a saját bőrömön tanultam meg a leckét, szakmai tudás ide vagy oda, a falig mentem. Az életed nem egy főpróba, amit később újraírhatsz. Minden egyes nap, amit egy méltatlan, kompromisszumos, érzelmileg halott helyzetben töltesz el, egy végleg elveszített nap az igazi, megalkuvás nélküli életedből. A kényelem egy rendkívül drága luxus, aminek a végén az önbecsüléseddel, az egészségeddel és a fiatalságoddal fizetsz. Amikor a kényelmet választod az igazság helyett, valójában azt üzened a sejtjeidnek, az életnek és mindenkinek, hogy te nem érdemelsz meg egy teljes, vibráló, sikeres életet.
Gondolkozz el ezen: hányszor futottál már neki a változtatásnak gondolatban? És mi történt utána? Semmi. Jött a hétfő, jöttek a feladatok, és a megszokás zsibbasztó takarója újra elfedte a belső hangodat. Eckhart Tolle iskolájában egy évet eltöltve nagyon sok tudást szereztem és egy mondat úgy is belém vésődött , hogy már rég túl voltam ezeken az elakadásaimon mégis csontig hatolt az az egy mondat. Ezt megosztom veled is, mert nagyon fontos gondolatnak tartom: „A szenvedés addig tart, amíg az egó ellenáll a jelen pillanat valóságának”. Amíg nem vagy hajlandó ránézni arra, ami VAN, addig a múltad fogja ismételni önmagát a jövődben. A belső hangod nem múlik el, legfeljebb testi tünetekké, állandó fáradtsággá, migrénné vagy gyomorgörccsé alakul. A tested jelzi, hogy az életed egy hatalmas hazugságra épül.
Ha elég volt a langyos állóvízből, ha valóban radikális változást akarsz az életedben, és nem akarsz több olcsó kifogást gyártani, akkor itt az ideje a cselekvésnek. Én magam is végigjártam ezt az utat, pontosan tudom, milyen érzés a bénító félelem a magánytól és attól hogyan lesz tovább, de azt is pontosan tudom, milyen felemelő könnyed érzés az, amikor hátrahagyod ezeket a láncokat, és megérkezel a saját erődbe. Ha nekem és velem tanuló nőknek sikerült megtörni ezt a romboló kört, neked is sikerülni fog.
Ne halogasd tovább a saját boldogságodat és sorsodat. Kattints a linkre, jelentkezz a szemináriumomra, hozd meg a döntést, és indulj el a valódi, megalkuvás nélküli önmagad felé.
Ébredj a Sikerre!
