Igaziból ebben a cikkben az emberek szemét szeretném felnyitni a mai világ nagy problémájára, mintsem pozitív ódákat zengeni!

Valószínűleg sokan neheztelni fognak rám, vagy lesznek, akik nem értenek egyet velem.
De akkor is megírom!

Iskolás lett a fiam még csak 6,5 éves viszont, hatalmas társadalmi nyomás nehezedik rá már ebben a korban, hogy be tudjon illeszkedni a környezetébe, -már óvódai probléma is-(a gyerekek nagy része csak számítógépes játékokról mesél).
Nem azért, mert rossz gyerek, hanem mert az én családom nem osztja azt az elvet, hogy a gyereket lerakjuk egy tablet/telefon vagy egy tévé elé, csak, hogy jó gyerek legyen!
Persze nagyon kényelmes az ingyenes baby sitter, de sajnos abszolút nincs jó hatással a gyermekek fejlődésére.

De a felnőttek mit tesznek?

A kapcsolatokban az emberek, alig szánnak időt arra, hogy egymással kommunikáljanak!
Már sokszor fel sem hívják egymást, pusztán dobnak egy üzenetet, s írásban teljesen személytelenül próbálnak kapcsolatot teremteni.
Sokszor áll fenn az a helyzet, hogy egésznap dolgoznak, s mikor hazaérkeznek, ahelyett, hogy egymásra koncentrálnának inkább bevágódnak a facebook, instagarm, tv, email…. egyéb olyan dolgok elé, amely elvonja a figyelmüket!
Sokszor még evés közben is a telefonjukat nyomkodják, vagy bámulnak valamit!
Persze mindenki mondja, akivel csak beszélek, hogy milyen fontos a kommunikáció!
S ilyenkor az a kérdésem, hogy mikor????
Mikor bele van az ember hülyülve a képernyők nézegetésébe????
Mikor meg sem tisztelik már egymást az emberek, hogy lerakják a telefont egy étteremben!
Az emberek napjai általában nagyon be van osztva, mégis mikor hazaérnek vagy hétvége van és lehetne lehetőségük a családjukkal, párjukkal foglalkozni akkor is a kütyüket választják!

Nem értem én ezt az egészet!
Mire jó ez?
Ha ezt teszik az emberek miért csodálkoznak, hogy tönkre mennek a kapcsolataik?
Miért mindenki csak beszél arról, hogyan kéne jól csinálni, de annyira nem képes, hogy lerakja a telefont vagy tabletet vagy bármi ilyet?

Nagyon sokszor láthatjuk azt, hogy anyukák a pici babáikkal, vagy nagyobb gyermekeikkel és fel sem néznek az épp náluk lévő kütyüből!
Jó esetben, még elviszik a gyereket egy játszó térre vagy egy játszóházba, de sajnos már egyre többen a gyereknek is csak a kezébe nyomnak egy kütyüt egy virtuális világgal!

Majd utána lesz a rengeteg szemüveges gyermek, ott van a sok viselkedési zavaros, a szülők a pedagógusokra mutogatnak a pedagógus a szülőkre, csak épp megoldás nincsen!
Baromi kényelmes, ha a gyerekkel nincs gond, sőt még lehet is mondani, hogy számítógépes zseni.
De álljon már meg a menet!
Egy kisgyerek ne tablet bajnok vagy számítógépes zseni legyen, hanem gyerek!
Gyerek, aki:
-mozog
-a szabadban van
-aki tud játszani
-akinek van reális képe a világról
-aki tudja mi az a kosz és tudja milyen elesni
-s nem csak iskolában lát könyvet

Nagyon pozitív, dolgokra lehet használni az internetet a social network-öt, meg minden ilyen dolgot, de mindennek van határa!
Lehet jól használni a technikai dolgokat, lehet használni facebookot, bármit emberi korlátokkal, úgy, hogy ember társainkat megtiszteljük, s gyerekeinknek példát mutatunk!
DE NE A CSALÁDUNKTÓL VEGYÜK EL EZT AZ IDŐT IS!

Amit tanácsként írnék, ahelyett, hogy amikor van egy kis idő a párunkra, gyerekünkre, azt ne azzal töltsük, hogy a neten olvasgatunk, hogyan éljünk boldog párkapcsolatban, vagy hogy legyünk jó szülők! Esetleg mások postjait olvasgatjuk és mások életét nézegetjük!
Inkább tegyünk le mindent!
-hallgasd meg a párodat
-nézzetek egymásra
-öleld meg
-kérdezz róla
-ismerd meg
-a gyerekedet is kérdezd meg milyen napja volt
-ülj le vele játszani
-olvassatok együtt
-vidd ki focizni, biciklizni, szánkózni bárhova
-beszélj vele
-légy a társad és gyermeked mellette nem csak testileg, hanem lélekben és figyelemben is!

Nem túl nehéz dolgok ezek, csak sajnos manapság, már, ami természetesnek kéne, hogy legyen azt sem értik sokan!
Majd sírnak, hogy ilyen a gyerekem, jaj olyan a párom! De figyelmet és energiát már nagyon kevesen tennének azért, hogy ez megváltozzon!

Kérek szépen mindenkit!
Ne veszítsünk el az emberi értékeket, s az igen értékes életünket ne pazaroljuk el, hasztalan időpocsékolással!
Szeresd a társad és gyermeked, add meg a tiszteletet, hogy hasznos időt szánsz rájuk hasztalan kütyüzés helyett!
Mert a telefon, tévé, vagy legyen bármilyen kütyüről szó!
A kütyük nem tudnak megölelni, nem tud melletted lenni, s ezért érdemtelenek arra, hogy a fontos emberektől elvond az idődet!