Tegnap mikor kimentem a fiammal szánkózni, nagyon elgondolkodtatott egy érzés, a félelem!

Megérkeztünk a dombhoz, csúsztunk egy-kettőt sokat, majd kitalálta, hogy jó lenne trükkösen csúszni! Felmenni az egyik dombra, onnan a másikra és orral beleesni a hóba!
Az első ilyen után nagyon megijedtem!
Ő csak nevetett☺️!
Majd megkért, hogy újra csússzunk így le! Azonnal rávágtam, hogy nem, mert leesel és bajod lesz, de annyira boldog volt és láttam nem fáj semmije csak fennhangon kacag, hogy végül beleegyeztem még egybe! Lecsúsztunk újra leesett és újra nevetett, én meg aggódtam!
A következőnél mondta én is próbáljam ki vele, hogy hagyjam leesni magamat a szánkóról!
Aggódva de megtettem!
S nagyon felszabadító érzés volt megtenni azt, hogy tenni a normákra és felnőtt létemre aggódás helyett belebukfencezni a friss hóba!
Valóban nem fájt!
Elmúlt minden félelmem, s aggodalmam és a felszabadultság kerített a hatalmába, és olyan szabad voltam vele a hóban, mint gyerek koromban!
Valahogy a gyerekek még tudják azt, hogy nem probléma elesni! Csak utána fel kell állni és folytatni az életet!
Bennük még nincs meg az a sok fèlelem ès gát, ami a felnőttekben felhalmozódott!

S nagyon nagy dolgot tanultam tőle tegnap!

Azt, hogy igen is el kell néha esni, nem kell mindig a tökéletes úton menni, mert sokszor, ahol elesünk és ami, nem a szokásos az Adja Az Igazi Szabadságot!

Te is tanulj meg elesni és tovább menni, s ne a félelmeid vezéreljenek!
Mert nem véletlen mondják a félelem az csak egy fél elem!
Nem emeli az életünket, hanem elvesz!
Csak akkor tudsz teljes életet élni, ha leküzdöd a félelmeidet és gátlásaidat!

Tanuljunk a gyermekeinktől és éljünk újra szabadon!